Webdesign ws. User Experience Design
Mikor adok valakinek egy névjegykártyát, ránéznek ahogy illik, elolvassák a nevem, majd megkérdik mi az a user experiecnce designer, mert ők webdesignerről már hallottak na de ilyent? Hát barátom, gondolom ilyenkor magamban, majd megtudod hogy mi is az a user experience design. Nem arcoskodás ez, meg nem arórl szól hogy találkjunk ki valami jól csengő nevecskét amivel fel lehet vágni. De még ha magyarul is mondom ezt, hogy “felhasználói élmény tervező” akkor is értetlenül néznek.
Én nagyon örülök neki hogy fejlődik ez a szakma. Pár éve még mindenki elégedett volt egy szépen megtervezett weboldallal, hiszen a cél az információk megszerzése volt, az emberek nem töltöttek jelentős időt a gép előtt (leszámítva a heavy usereket, akik már 95-ben is a leggyorsabb nethozzáféréssel rendelkeztek). Aztán jött a webkettő bumm, meg a social network-ök, meg az msn-skype-icq-kiskutyafüle korszak, mindenki rácuppant a netre. Egyre töb szolgáltató, egyre több oldal kerül elő, és természetes folyamat hogy megnőtt az igény arra, hogy valami minőségi különbség legyen a hasonló szolgáltatásokbn, hiszen akkora a verseny, hogy pl. egy sima közösségi site már szinte labdába sem rúghat. Eljött az az idő, mikor az élelmesebb szolgáltatók, tervezők már nem csak egy szép design-t akarnak csinálni, hanem élményt akanark biztosítani a felhasználóknak, melytől azt remélik, hogy több lesz a látogató, több lesz a fizető látogató, több lesz a viszatérő látogató, az emberek minőségi szolgáltatóként kezdik értékelni, növekszik a forgalom, növekszik a bankszámla. Meg sorolhatnánk még az önző és levésbé önző indokokat, egy szó mint száz: a felhasználók ebből csak profitálhatnak. És hogy mi hozhatja létre a felhasználói élményt, illetve a jó felhasználói élményt? Kiemelten az alapja a tudatos tervezés. Designer vagy? hogy szoktál dolgozni? Leülsz, neki állsz rajzolni aztán majd valami kerekedik belőle? Nos, akkor te bizony már nem vagy designer. Pistikék otthon sufnituningban még eléldegélhetnek ebből, de ugye nem pár tízezer forintokért akarsz dolgozni? Na, akkor itt az ideje gondolkodni. Mikor neki állsz egy munkának, fogj egy ceruzát, papírt, ülj le és tervezz. Csinálj skicceket, blokkvázlatokat, találd ki mi lesz a felépítése az oldalnak, mik lesznek a menuk, melyik link hova vezet, mi lesz az a hozzáadott plusz, amivel eléred, hogy a látogatód megtaláljon mindent az oldalon a lehető legegyszerűbben. Tervezz widgeteket, gondolkozz hatásokban, nézegesd a legújabb css/javascript technikákat, flash megoldásokat. És agyalj. Találj ki minnél többet, és elárulom a titkot: ha fejben megvan már az egész, akkor leülsz a gép elé, és láss csodát olyan gyorsan össze fogod rakni a tutit, hogy magad is meglepődsz rajta. Terveim között szerepel hogy postolok majd hamarosan egy munka módszer(tan)t arról hogy én hogy tervezgetek, remélem, lesz akinek hasznára válik.
Ha a látogatóid már nem csak egy statik oldalt kapnak, hanem egy élő, velük kommunikáló, kézen fekvő és jól kitalált rendszert, akkor biztosan hűségesek és elégedettek lesznek.
Berlini beszámoló vol2.
Szóval ott tartottam hogy szerda. Nos, a szerdai nap szintén nagyon jól sikerült, sőt, most hogy így visszagondolok ez volt a legértékesebb nap. Reggeli nyitónak Duane Nickull-Web 2.0 Design patterns, models and analisys. A srác az Adobe-nak dolgozik O’Reilly mellett, nagyon jó az előadói stílusa, persze ez teljesen szubjektív, mivel olyan a srác mint egy terminátor: precíz, kimért és egyetlen mosoly sem jelent meg az arcán. Viszont mindenki figyelt rá. Előadása effektíve a hasonló címet viselő könyv összefoglalója
volt, nekem még szerencsére érthető (ebben az esetben a design abban az értelemben vett tervezés hogy hogyan kell kialakítani egy rendszer felépítését), de ahogy néztem a későbbi kommenteket a fórumon megkapta azt is hogy kicsit felületes volt az előadás,
nem mélyült el kellőképp a témában. Szerintem annyira nem is volt célja, sőt, ha kicsit összeesküvés elméletes tézist akarok felállítani akkor azt mondom hogy ez csak egy jó reklám, figyelemfelkeltése volt a könyvnek.
Ezt követte a Mobile to web and back: designing for people című session. Itt meg kell állnom egy szóra. A mobilok itt vannak. Nem kicsit, nagyon 
ott németben mindenki Nokia N95-el futkározott, aki nem az csak azért nem mert iPhone-ja van. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy míg itthon cirka százezret kell leperkálni azért hogy elvihess haza egy N95-öt addig pl. Angliában (és Németben hasonlóképp) szinte utánad dobják ha veszel egy előfizetést. Szinte én szégyelltem magam hogy elővettem a fényképezőgépem és azzal mertem képeket csinálni, mert már mindenki a telefonnal fényképezett. Atyaég, gondoltam magamban egyszer kétszer…egy időben az volt a menő ha egy rendezvényen minél több digitgép lendült a magasba, most jön ugyan ez a hullám csak mobillal. Szóval attól még hogy nekünk csoró magyaroknak egyenlőre nem futja smart phone-ra attól pár száz kilométerre odébb nagyon is, és mért is ne maradjunk le mobile fejlesztésben is csak azért mert ide minden később ér. „Na nem”, szólalt meg az önérzetem, majd én megmutatom! persze tudom hogy annyira nem vagyunk mi sem lemaradva, hiszen van nekünk egy Symbelmine-unk és még gondolom jó pár mobilra fejlesztő csapat akiről nem tudok, de azt elhatároztam hogy ráfekszem a mobilra tervezésre, mert érdekes, kihívás 320*240-re designolni, meg mért ne én legyek az első csaj itthon aki ráfeszül az újdonságokra. Be kell valljam őszintén ez utóbbi indok hajt a legjobban. És nagyon remélem hogy nem fogja lerombolni ezen illúziómat senki sem egy olyan komenttel, melyben közli hogy erről az első helyről bizony már lemaradtam. Szóval csak így tovább bíztattam magam már ott is Visszatéve, a feljebb említett előadás bizony arról szólt, hogy hogyan is érdemes mobil designban gondolkodni, mért is ne lehetne 3d-ben alkotni menürendszereket, illetve amit eléggé hangsúlyozott az előadó srác az az, hogy amikor egy mobil alkalmazást tervezünk, akkor kiemelten fontos a célcsoport vizsgálata. Ezt nagyon látványosan szemléltette az amúgy egész előadásán átívelő gondolatmenettel, melyben két fiatal életét vette alapul: David, 14 éves londoni geek kölyök, bulikba jár, Myspace tag, ez az ő socail networkje; illetve Ibrahimmal, aki valahol Afrikában él halászatból, internetet sosem látott, minden hétvégén a piacon van, és itt képzelj magad elé egy képet egy ladikról, tele emberekkel ahogy úszik a vízen: na ez Ibrahim mobile social network-je. Mindkettőnek van mobilja, ilyen vagy olyan, de van- és ez az a pont, ahol összeér a két világ, találkoznak a párhuzamosok: mindkettőjüknek ugyan az a dolog képezheti a következő generációs social network-öt: ez pedig a telefonkönyv. Kimondva hangosan, vagy akár csak suttogva, de benne volt a levegőben a szó, hogy web 3.0. Ezek után meg sem lepődtem, hogy a haza jövetelemet követő héten kijött az Android, és a Google mobile fejlesztőknek kiírt verserényében első helyen szerepelt a social network a megadott témák között. Pont, pont, pont.
Ezt követte Mark Boulton Better Typography című előadása, ami összességében nem volt rossz, bár kicsit másról beszélt mint vártam. Pár szóban kitért általános tipo-s szabályokra, majd a grey wireframe tervezésről beszélt, aranymetszés alkalmázásáról, ezt követően pedig a grid alapú designról. Ahogy nézegettem az utóbbi időkben készült riportokat a srác nagyon tolja a grid alapú tervezést. Amúgy egy nagyon szimpatikus figura.
Az egy órától kezdődő keynotes-ok nagyon ott voltak. Először Tariq Krim és Dominik Grolimund-al volt interjú. Hát le a kalappal Tariq Krim előtt. Egyrészt baromi jó pasi(tudom ez nem épp hasznos információ de le kellett írnom), másrészt pedig nagyon szimpatikus volt az az őszinteség, ahogy elmesélte a Netvibes történetét. Nem szégyellte megosztani azt sem az emberrel hogy bizony volt idő mikor nem volt szinte semmi pénze sem, és kávézókban héderezett a laptopjával, onnét dolgozva és „lopva” az infrastruktúrát. Semmi fellengzés, semmi nagyzolás. Mindösze az a rózsaszín ing zavarta meg az összhatást amit viselt, remélem nem langyi a drága. Hozzáteszem a beszélgetés eléggé simán lement, és ezt jó pontként is lehet a szervezés számlájára írni, senki nem bakizott, mindenki tudta mit kell kérdeznie és mondania. A Photosynth-et bemutató részt alatt annyira nem figyeltem, épp leveleket olvastam, de egyszer kétszer felmorajlott a tömeg úgyhogy biztosan érdekes volt. Aztán jött Jesse James Garret akiről már ódákat zengetek a főnökeim meg a kolleganőm aki kint volt Amszterdamban az Adaptive Path-es workshopon. Vérprofi prezentáció és nagyon velős gondolatok. Számomra az ő egyik mondata volt az ami azóta is zeng a fülemben: „Beautiful, elegant soluton, what works.” Szóval hogy milyen is egy sikeres dolog. Gyönyörű, elegáns megoldás, ami működik. Hozta erre példának az iPod-ot, néhány Apple terméket, illetve a Microsoft Word-jét, mely egész idáig tele volt értelmetlenül elrendezett ikonokkal, de a 2007-es Office-t mint megoldást már bizony ő is ebbe a kategóriába sorolta. Mármint a szép megoldások közé. És hogy milyen egy ilyen weboldal? Szép design, elegáns kódolás (gondolom egyértelmű mindenki számára hogy ez a gyakorlatban nem a széthekkelt kódokat takarja), ami természetesen működőképes, a felhasználók elboldogulnak vele és pénzt termel. Folyt köv…
Néhány fotó:
Baby girl
Haza utaztam hétvégén Kanizsára hogy elvigyem anyukámnak az ajándékot amit hoztam németből. Megérte az út 
szombat este vörös bor mellett beszélgetve elmesélt egy rövid sztorit, ami így utólag belegondolva életem egyik legmeghatározóbb pillanata lehetett. Azt mondta, hogy mikor kisbaba voltam én sokáig feküdtem, de nálam kimaradt az a korszak mikor a gyerek kúszik-mászik, én egyből felálltam és hogy ez mennyire átkozottul jellemző rám…
Berlini beszámoló vol1.
Hogy milyen is volt Berlinben? hum…hum..hát nagyon jó! Majd egy hétig azt hallgattam a kollégáimtól, hogy mennyire fel vagyok pörögve és hogy mennyire jár a szám, úgyhogy rendesen feltöltött ez az egy hét. Maga az út is kellemes volt, de természetesen a konferencia is amit Tim O’Reilly-ék szerveztek. Azoknak, akik még nem vagy csak keveset hallottak róla: web 2.0 expo néven futott, és annyira jól sikerült májusban San Francisco-ban, hogy úgy döntöttek körbeviszik a világon, így elhozták Európába, ez volt a berlini, és a napokban ért véget a Tókió-i is. A konferencia alapvetően azt a témát járta körbe több szempontból, hogy hogyan kell egy mai, sikeres webkettes alkalmazást fejleszteni. Hozzáteszem, hogy webes alkalmazás alatt többen többfélét értenek, de amire ők gondoltak, az nagyon jól leírható a konferencián 5 leggyakrabban elhangzott szóval: Facebook, Twitter, Last.fm, social network, user generated contet. Tehát a Twitter nem csak egy weboldal, hanem egy olyan webes alkalmazás, aminek nem pusztán fejlesztői aspektusa van, hanem követ egy fajta üzleti modellt stb. Ami éppenséggel ugye nem újdonság, hiszen minden sikeres szolgáltatás így épül fel, csak általában a fejlesztői konferenciákon nem esik szó üzleti modellekről, marketingről ésatöbbi…
Néhány szó a helyről ahol volt a konf. Messe Berlin nevezetű konferencia központ, ami akkora mint innen a Balaton körülbelül (na jó, ez enyhe teátrális túlzás volt.) A hotel amiben megszálltam az északi bejárat közvetlen szomszédságában volt, a déli bejáratig, ahol a konf volt pedig 20 percet kellett gyalogolni. Mondjuk kedd reggel, szakadó esőben, viharos szembe széllben és cudar hidegben, félig törött esernyővel, vállamon laptoppal (mondjuk 4 kiló mindenestül), mancikában és magassarkúban, belőtt séróval eltipegni odáig felért egy fél napos versenyfutással Szibériában…aki kicsit közelebb jött hozzám az halhatta néha az elhaló „kurva életbe” szófordulatot a számszélén. Szóval írtó nagy hodály az egész Messe Berlin, három szintből (plusz mélygarázs) áll, rengeteg féle-forma előadó terem, és ami nekem kellemes meglepetés volt: lehetett bent az előterekben cigizni, nem kelett kint fagyoskodni a hidegben. Wifi is volt, egyrészt a helységnek magának van saját wifije amiért fizetni kell, de a konferencián részvevőknek volt külön ingyen wifi, ami azthiszem egészen laptop függő módon viselkedett. Olvastam hogy a kedves HVG-s kollegának a keynotes teremben szakadozott, nekem ott érdekes módon rendben volt, viszont pont abban a teremben nem ment, ahol asztalok voltak és le lehetett ülni ebédelni meg ismerkedni. Érdekes amúgy ez a wifi kérdés, mert kint németben teljesen természetesen hogy szinte mindehol van valami hotspot.
A hétfői napon workshopok voltak (délelőtt és délelőtt összesen 8, de ezek párhuzamosan, tehát optimális esetben az ember volt egyen délelőtt meg délután), majd kedden nyitott az expo és megkezdődtek az előadói session-ök 5 kategóriában: design & user experience, developement, fundamentals (ez amolyan úttörő újdonságokról szólt), marketing és strategy&business models. Általánosan elmondható, hogy a social web mint olyan nélkül élni már nem lehet, ezek az emberek mindehova social network-öt akarnak telepítnei, még otthonra is, hogy anyuci bejelölhesse apucit ismerősnek (vagy épp megszakítsa az ismeretséget a kosztpénz megérkezéséig*by Ádám* A hétfő reggeli workshop Stowe Boyd-é volt, a címe pedig Building Social Applications. A pasas valami hatalmas figura szerintem, nagyon laza, jó a stílusa. Bár úgy érzem sok újdonságot összeségében nem mondott, talán egy kulcsfontosságú dolgot, amit viszont én már hallottam sokat a főnökeimtől: egy social network kulcs a „Me first”, vagyis „Én” a „felhasználó” vagyok az univerzum középpontja. A workshop formát annyira nem sikerült tartani, bár ekkor még nem sejtettem hogy így is vele fogunk a legtöbbet workshop-ozni. Beszélt negyed órát a Dopplr-ről, majd az volt a kiscsoportos feladat, hogy találjuk ki mik a rendszer hibái, mivel lehetne ezt az oldalt, ez az alkalmazást felturbózni. Persze sunyi volt a drágám, mert nem mondta ki a kulcsmondatot, elkezdtünk agyalni mindeféle funkciókon, mikor odajött hozzánk és belehallgatott a beszélgetésünkbe teátrálisan ránk nézett és csak ennyit mondott: ok guys, it’s so nice, but what makes the money? Szóval hogy mi hozza majd a pénzt. Naná apám, te aztán jól nyomod: elmész mindeféle konferenciákra ahová összegyűlnek a legtehetségesebb arcok mindefelől, majd begyűjtesz 50 tippet hogy mi hozza a Dopplr-nek a pénzt … Kapunk jutalékot, ugye? Aztán ebéd, amin azthiszem mindenki bőven ledöbbent: papírtáskában két szendvics, egy alma meg egy Mars csoki…és reggeltől estig ott ember… meg is örültem szinte, hogy elhízni itt már nem fogok. Délután az egész konferencia legnagyobb csalódása: Kathy Sierra-Creating passionate users. Ahhoz képest hogy mielőtt indultam erről ugyebár írtam is hogy nagyon kíváncsi vagyok rá, nahát pont akkora csalódás volt. Biztosan velem van a probléma, de ezt nagyon sokan fergeteges előadásnak ítélték meg. Hát… a csaj arról beszélt két órát, hogy ha játékot akarunk fejleszteni akkor milyen technikák vannak arra hogy sikeres legyen (fenn kell tartani a játékos érdeklődését, meg kell lepni stb.), de ezek is véleményem szerint annyira evidenciák voltak hogy nagyon unalmas volt. Ilyeneket mondott, hogy „ha azt akarod, hogy emlékezzenek a termékedre, akkor tedd emlékezetessé”. Valóban? Eddig erre nem is gondoltam…Aztán két óra után kimondta ő is azt a dolgot, ami eddigre nekem már nagyon sokszor megfordult a fejemebn: mindez tök jó, de ha egy web 2-es konferencián vagyunk, akkor mindez hogyan alkamazható a weben? Háh, itt megörültem, végre mond majd valami érdekeset. Hát, őszintén szólva a legérdekesebb amit sikerült összehoznia, az a néhány posttal lejebb látható képen már demonstrálva van: „If you want them to RTFM, make better FM.” De mondom, lehet hogy én vagyok rosszul bekötve, vagy talán túl sokat vártam ettől a keynotes-tól, de ilyen, számomra közhelyesen hangzó dolgokat mondott, feladat semmi, mindössze néha kivetített egy screenshotot amire rá volt írva hogy otthon önszorgalomból minek nézzünk utánna. Szóval így telt el a hétfő nap.
A keddi nap, leszámítva a reggeli tortúrát míg elmásztam a déli bejárathoz nagyon jól indult: egy fiatal srác tartotta az „Interaciton design for fast-paced startups” című előadást. Egyrészt nagyon jó dolgokat mondott, másrészt kaptam egy kis önigazolást is, hogy jó úton jár a cégünk. Ez pedig az volt, hogy a srác hangsúlyozta, hogy szakítsunk időt arra, hogy mielőtt neki állunk megtervezni bármilyen oldalt, menjünk el a célcsoportunkhoz, töltsünk velük időt, beszélgessünk, mérjük fel az igényeiket, és ne magunknak tervezzünk oldalt/alkalmazást, hanem nekik. Illetve mutatott néhány dolgot, amit ő használ a tervezésnél: nem rajzolgat semmit fölöslegesen photoshoppal, hanem papírra sketchel, kivágja a menupontokat, összragasztgatja őket stb, szóval megtervezi papíron hogy milyen interakciók leszenek majd az oldalon, amit készíteni fog. Mind mind arról szólt, hogy hogyan könnyítsük meg a saját életünket, hogy spóroljunk időt és energiát. Az előadást követő szünetben összefutottam Raju Bitterrel, amire nagyon számítottam, aki olvasta egy márciusi postomat, az talán emlékszik rá, hogy mennyit áradoztam róla, tartott egy előadást itt Pesten a php webconfon amin én is részt vettem, és baromi szimpatikus volt. Illetve a főnökeim nagyon jóban vannak vele. Meg is beszéltünk délre egy találkát. De mindezt még megelőzte az egész konferencia legsikeresebb előadása, Tom Coates-Designing for a web of data. A srác a Yahoo-tól jött. Úh, ha van nagy showman, akkor ő az. Táncolt, nevetett, nevettet, folyamatosan fenntartotta az ember érdeklődését, nemegyszer abba hagyta a beszédet, mert a teremben akkora volt a röhögés. .És volt is kit szórakoztatnia, mert tele volt a terem, midnen szék foglalt volt, ültek az emerbek a földön, elől, hátul, a sorok között, mindehol. Az ő nevéhez fűződik a másik kép, amit lejjebb postoltam: „You can never have too much sweet sweet data”. Aztán leültünk ebédelni Rajuval, jó másfél órát beszélgettünk, mutatot rengeteg dolgot, egy nagyon kellemes ember, renkívül szimptikus volt számomra. Egytől keynotes volt. Tudni kell ehhez, hogy a belépők úgy néztek ki, hogy volt expo pass, amivel meg lehett nézni a kiálíltást illetve be lehett menni a keynotes-okra(értelemszerűen délben voltak a legtöbben, olyan 1000-1500 ember szerintem), illetve a conference pass pedig érvényes volt mindehova(ebből volt napi, illetve full conference pass). Az elejéről sajnos lemaradtam, így csak Kathy Sierrára sikerült odaérnem, aki lenyomta ugyan azt a meglepetésektől mentes előadást amit hétfőn a workshopon. A délután már kevésbé volt igazlmas, egy őrült egyetemi professzorra emlékeztető pasas próbálta megmondani a tuti e-commerce témában. Folyt köv soon…
Bréking: Firefox 3
Egy kis liveblogging:
15:00 az imént tartott egy rövid előadást a Firefox igazgatója, nagyon szimpatikus ember, demózta a Firefox 3-at, pár dolog amit megmutatott: clear type-olt szövegek, (Zaphira font használata esetén egészen látványos hatások), full page zooming (nem csak a szöveget nagyítja), és egy olyan funció,hogy ha beírod a böngészősorba pl. hogy “photo”, akkor a legördülő menüben azonnal felajálja a korábban meglátogatott fotós oldalakat, vagy amiekt tageltünk, bookmarkoltunk. Micsoda jóságok nagyon funny volt az előadása, felálította az embereket a teremben, a végén pedig szétdoblált néhány Mozilla polót a teremben mindeki legnagyobb örömére.
Pillanatképek
Két jópofa slide Berlinből, később írok majd egy összefoglalót.
Web2 Expo Berlin 0.
Holnap indulok, már várom, elég érdekesnek ígérkezik. A szervezők készítettek egy közösséget a CrowedVine-on. Fent van kb. mindeki aki számít, szinte az összes előadó. A Questar CEO-ja David Orban írt is egy commentet a profilomra: “Glad to see people from Budapest at Web2.0! :)” Kicsit olyan feelingem volt tőle mintha a legeldugodtabb Afrikai törzs egyetlen delegáltját üdvözölné egy civilizált világ fórumán. Remélem nem kell majd mindekinek azt ecsetelni akivel beszélek hogy hol is van a térképen Magyarország:)
A program a következő képp fog kinézni:
hétfőn workshopok vannak délelőtt és délután. Én a következőkre terveztem menni: “Building Social Applications”,Stowe Boyd fogja vezetni, azt mondták a pasasnak valami nagyon jó stílusa van. Aztán mikor néztem a programot már itt beleütköztem abba a problémáma ami szinte az össes napnál fenn állt: délután két workshop is van amit szívesen megnéznék:”What is Web 2.0: The Rules for Creating Successful Online Products in the 21st Century” illetve “Creating Passionate Users”. Ez útóbbi tűnik esélyesebbnek, egy kis részlet az össefoglalójából: “What do game designers, neurobiologists, and filmmakers know about creating passionate users? How can we take better advantage of how the brain works to reach our users at a deep emotional level that inspires their enthusiasm and participation?” Délután 5kor Tim O’Reilly köszöntője.
Kedden: “We Build Our Tools And The Shape Us: How Lifestreaming Is Shaping Web Culture”, ” Twice the Speed and Half the Cost: Interaction Design for Fast-paced Startups”, “Designing for a Web of Data”, ” Trends in E-Commerce”, ” An Overview of Badges and Widgets: The Fast Rise of Viral Web Parts”.
Szerda: ” Microformats: The Nanotechnology of the Semantic Web”, “Mobile to Web and Back: Designing for People”, “What Happens To Print as the Web Rises”, “Conversational Design”
Csütörtök: “New Europe: Open Market and Available Talent”-itt megállnék egy pillanatra a felsorolásban. Nekem ez az egyik legizgalmasabbnak tűnő előadás, persze a többi is mindmind az. Egyrészt mert Mr.Andrej Nabergoj, az előadó egy baromi jó pasi, másrészt mert azthiszem nagyon is aktuális kérdés ez nekünk. Konkrétan arról fog szólni az előadása, hogy milyen üzleti, technológiai, emberi erőforrási előnyei vannak az EU-hoz nem rég csatlakozott országoknak, köztük Magyarországnak. Nyilván nem abból a szempontból fontos ez nekünk, hogy átmenjünk Macedóniába céget alapítani, hanem a kiugrási lehetőség miatt a tehetségeseknek, akik tudnak élni az ide, vagy a közelbe települő nagyobb cégek adta munka lehetőségekkel. További csütörtöki programom: “Advertising 2.0″,”Choosing the final RIA path or Choosing the appropriate RIA Technology” - na ez meg a nap másik nagy favoritja.
Mindemelett az ebédszüneteket megelőzően és követően minden nap vannak hosszabb-rövidebb session-ök különböző témákban, ötletek tíz percben, és emelett párhuzamosan kiállítás is folyik majd.
Kedd estére be van ígérve egy party a 40 seconds nevű helyen a Potsdammer Platzon, amiről azt írták hogy 180°-os látképet nyújt Berlinről. Na erre kíváncsi leszek
Attack
Volt egy kis tré az oldalaimmal az Extrán. Nem tudom hogy csak az enyémmel-e vagy másoknak is, de gondoltam leírom hátha nem csak én szívtam meg. Szóval valami kedves, kispöcsű, pattanásos arcú unatkozó hackerek beleraktak egy iframbe egy linket az ftp-n lévő összes index elnevezésű html meg php fájlba, kezdve a tényleges index oldalaktól a wp-theme könyvtáron keresztül mindegyikbe, ami adatokat küld egy mmmdanone.com nevű domain felé. A tünetek: proci használat azonnal megurik 100%-ra, totális böngésző lehalás. Végig mentem kézzel az összes fájlon ami esélyesnek tűnt, csak az indexeket hányták tele de azokat mindenhol. Kitöröltem a kódot belőlük, most jónak tűnnek az oldalaim újból. Jelszó csere azonnal a hozzáféréseknél, bár gondolom ha az előzőt felnyomták valahogy ezt is felfogják ha nagyon akarják.
Hangulat
-
RSS feliratkozás
-
Mi ez az oldal?
Jártam valahol, láttam valamit, megosztanám, elvenném, felhívnám rá a figyelmed. Valami és bármi designról, webről.
-
Állások a Munkák.org-ról