Mit és mit ne…de leginkább pont fordítva: mit ne és mit igen
Szóval…hogy nekem jössz a lépcsőn. Nem vagy pofátlan gondolod- csak sietsz, ezért belefér hogy fellökj néhány embert. Hát tudod mit..? siess csak! Úgy kell neked. Ezek szerinte te is csak egy vagy a sok idióta közül, akik így karácsony környékén habzó szájjal rohannak mint valami beprogramozott robotok, hogy átugorják a saját maguknak állított lécet, legyen elköltve jó sok pénz, minnél előbb, minnél hatékonyabban, minnél látványosabban, de legfőképp minnél gyorsabban, hogy be legyen tömve minden száj, senki ne érezze hogy neki nem adtál semmit. Gondolkodtál már mit adsz neki? Értékes valamit? Használja, szereti? Honnét tudod? Ismered egyáltalán, úgy igazán, hogy mi az amire vágyik, mi az amire gondol, mitől fél, minek örül? Tudd le gyorsan ezt a hatalmas terhet, hogy megint ki kell találnod milyen hasztalan hülyeséget adj eme csodálatos karácsonyon…
Megnyugtat valakit a tudat hogy valaki más futkároztott és keresett, kutatott, lökdösődött, pénztárcát nyitott miatta, de lehetőleg minnél gyorsabban? Nem tudom… én ennek valahogy nem tudok örülni. És nem szeretnék olyan embereket közel tudni magamhoz, akik csak a csillogó cukormázat látják ebből az egészből.
Írnék egy listát a Jézuskának arról mit kérek, de félek ezt nem tudja teljesíteni, mert ez nem rajta áll.
Kérnék sok mosolyt, ami nekem szól. Kérnék kedves tekinteteket, ölelést, apró baráti puszit. Kérném, hogy aki rám gondol azt öröm töltse el. A tudat, hogy ha ebben a pillanatban most én is épp rá gondolok, akkor mindketten mosolygunk alig észrevehetően, és ezt nem veheti el tőlünk senki. Kérném még azokat az össze-össze pillantó szemeket, a kellemesen kínzó hiányérzetet, véletlenül össze érő kezeket, ki nem mondott gondolatokat. Hogy én most arra gondolok, hogy te ott ülsz valahol, és épp egy billetyűzetet nyomkodsz; hogy állsz a buszmegállóban és fázol; hogy melegszik a vacsora, szól a tévé; hogy valakivel épp telefonon beszélsz; valakit vársz; nézel, alszol, érzel…és közben lehet hogy pont te is rám gondolsz. Csendben mosolygok és nyugalom tölt el. Tudom hogy szeretnek és én is szeretek. Nem félek kimutatni mit érzek, nem félsz kimutatni mit érzel, nem félünk kimutatni mit érzünk. Ezt nem kapom meg akciós hitelből…
Idealista rovatunkat hallották…
-
RSS feliratkozás
-
Mi ez az oldal?
Jártam valahol, láttam valamit, megosztanám, elvenném, felhívnám rá a figyelmed. Valami és bármi designról, webről.
-
Állások a Munkák.org-ról