Web 2 expo összefoglalás
Akkor mégegyszer és utoljára az exporól: készítettem egy rövid prezit a kollegáimnak arról, hogy nagyjából mi volt a lényege az exponak, milyen fő vonalakon haladtak az előadások, és ezt most szertném megosztani veletek is. Erősen hangsúlyoznám, hogy ez egy abszolút szubjetív összefoglaló, nem célom megmondani vele a tutit, mindeki úgy éretelmezi ezeket a dolgokat ahogy neki jól esik, én épp így, de kíváncsi vagyok hogy nektek mi a véleményetek.
Berlini beszámoló vol3.
Szerda délután még volt két érdekes előadás: What happens to print as the web rises illetve Conversational design. Előbbi arról szólt, hogy vajon törvényszerű-e az, hogy ha van egy neves nyomtatott újság és az létre hoz egy portált akkor vissza esik a nyomatott verzió látogatottsága. Ezt három pasi vezette, egy olasz média szakértő és két német, hoztak sok statisztikát, de ezek csak a saját piacukról (német és olasz) szóltak.
Csütörtök reggel nagyon siettem a New Europe-os előadásra, amire nagy meglepetésemre alig jöttek el, talán ha 50 ember volt a teremben, bár ezáltal kicsit interaktívabb lett az egész, mindenki bemutatkozott, elmondta honnét jött, mivel foglalkozik, és ezáltal felfedeztem az első és általam egyetlen megtalált szintén magyar részvevőt is (bár ha minden igaz Séra Laci is kint volt, de én őt nem láttam). Nabergoj totál más fazon mint azt képről gondoltam, úgy nézett ki mint egy jól szituált egyetemista alig pihésedő arccal. Az előadása pedig mint azt már korábban írtam arról szólt, hogy milyen a piac Kelet-Európában illetve az EU-ba az utolsó két körben csatlakozott országokban. Nagy meglepetésemre Magyarországot és Észtországot emelete ki, szinte az összes általa készített kimutatásban a legjobbak vagyunk (internet elfedettség, piac, szakemberek). Persze ez így tök jól hangzott, meg én megmondom őszintén örültem is ahogy ott ültem és tudták a többiek hogy magyar vagyok. Azért furcsa is volt a helyzet, mert a németek különösen nagy bürokráciában élnek, és ahogy beszélgettem ott pár emberrel azért az teljesen alap dolog, hogy egy álláshirdetés pl. az én szakmámban úgy kezdődik hogy „szakirányú felsőfokú végzettség”, ami itthon kicsit másképp néz ki: míg nálunk ilyen jóformán nincs (Képző meg Ipar ugyebár nem pont webdesignereket képez), náluk rengeteg főiskola képez ilyen szakembereket.
Ezt követően az Enterprise 2.0: Tools for changing organizations (mennyire uncsi már hogy mindenből 2.0-át élünk :), ahol is sokadszorra hangozott el, hogy ugyan mért is ne csináljunk social network-öt a munkahelyekre, mert az milyen jó, mert mindenki kíváncsi a másikra, és különben is 2.0. Valamint hasznosnak ítélték még a céges wiki illetve blog vezetését is. Hangsúlyozottan csak akkor működnek ezek, ha az alkalmazottak felismerik a bennük rejlő értékeket.
11.20-tól Choosing the final RIA path or choosing the appropriate RIA technology című előadás kezdődött, ami alapvetően nem volt rossz, bár a srácnak rengeteg mondania valója volt, ideje viszont csak egy óra, így kb. végig hadarta az egészet. Felsorolta a legelterjedtebb RIA platformokat, mint Flex, Silverlight, Open Laszlo stb, elmondta melyik mit tud, mi az előnye és hátránya, amiből mindenki levonhatta a számára leghasznosabb következtetéseket. Vagy nem.
A csütörtöki keynotes-ok megint nagyon tutira sikerültek. Először Ari Virtanen a Nokia vezérigazgatójával beszélgetett Tim O’Reilly. Virtanen nekem szintén nagyon szimpatikus volt, kicsit bandzsított a pasi, talán ettől is olyan emberinek tűnt, de a beszéde, a modora is nagyon kellemes volt, nem nagyzolt egy percig sem, és baromi érdekes dolgokat mondott, ráadásul szerintem jó egy órán keresztül beszélt vele O’Reilly. A szervezés itt mondjuk beégett egy kicsit, eléreztek ahhoz a részhez a beszélgetésben hogy O’Reilly mondta hogy akkor most jöhetnek a hallgatói kérdések, vannak kirakva mikrofonok, használják. Hát mikrofonok nem voltak sehol 
Ettől függetlenül már volt kint egy srác, akinek O’Reilly odaadta addig a mikrofonját, de aztán pár perc múlva kerítettek egy állómikrofont is. Virtanen szerintem azért leizzadt egy-két kérdés hallatán, főleg mikor az egyik srác megkérdezte, hogy mért is kellett lecserélni a Nokia telefonok töltő csatlakozóját. Elég nagy volt a taps a kérdés elhangzása után 
Ezt követően egy fiatal csajszi reklámozta a SeedCamp-et, amit ajánlok mindenki figyelmébe. Majd egy fél órás szösszenet után jött Don Tapscott, akit szerintem az isten is arra teremtett hogy ezt az Expo-t az ő speach-ével zárják. Ő volt a speakerek speakere, a showmanek showmane, akkor műsor volt az előadása hogy azt tévében le kellett volna adni, kezében volt az egész tömeg, ittuk a szavait, nevettünk ha akarta, komolyak voltunk ha akarta, baromira megvett szerintem mindenkit, és ezt merem állítani, mert nagyon ott voltak az emberek minden poénján. Ő a szerzője a Wikinomics című könyvnek, erősen ajánlom mindenkinek. (Itthon Wikinómia címen jelent meg nem rég a HVG kiadásában).
És akikről még nem írtam: O’Reilly és csapata összességében. Maga a főnök nekem nagyon nem volt szimpatikus, olyan tipikus amerikai, teniszpulóverben volt egy héten át, ugyan érdeklődő arcot vágott mindenhez, de a tekintete teljesen üres volt, és bár természetes stílusban kérdezgetett mindenkit akivel beszélt, nekem inkább csak ilyen jól begyakorolt szirupos rutinműveletnek tűnt az egész. Brady Forrest egész aranyos figura, amíg meg nem szólal. Báááár…lehet hogy rá pont fordítva igaz ez a mondás, amíg nem szólal meg addig nem szimpatikus, beszélni kell ahhoz belopja magát az ember szívébe. Amúgy vérprofi a srác, ugyan akkor le sem próbálta tagadni azt a mérhetetlen unalmat amivel végig bliccelte az egész hetet. Ő vezette az egyik session-t, azthiszem be kellett ugrania valaki miatt. Ugyan teljesen zökkenőmentesen vezette a le a három másik ember beszélgetését, de egész végig zsebre tett kézzel mászkált fel le, és olyan pofákat vágott mellé hogy rossz volt nézni. Kár érte. Jen Jen Pahlka (ő CMP-s) pedig egy igazán ellenszenves nő, szóra sem érdemes, hülye stílus, unszimpatikus forma. Ha össze kéne foglalnom pár szóban hogy milyennek tűnt O’Reilly csapta, azt mondnám rájuk hogy tipikus amerikaiak, felületesek, fellengzősek, de mindemellett vérprofik. El is gondolkodtam azért ezen egy kicsit, hogy most úgy őszintén, mire megyünk mi európaiak itt a hatalmas nagy kultúránkkal, nyájas stílusunkkal, ha mégis ők viszik ez a pálmát?
Jó volt ez az egy hét, még egyszer köszönöm az illetékes embereknek hogy elmehettem, és mindenkinek javaslom, hogy ha teheti jövőre menjen el, én tuti ott leszek.
Berlini beszámoló vol2.
Szóval ott tartottam hogy szerda. Nos, a szerdai nap szintén nagyon jól sikerült, sőt, most hogy így visszagondolok ez volt a legértékesebb nap. Reggeli nyitónak Duane Nickull-Web 2.0 Design patterns, models and analisys. A srác az Adobe-nak dolgozik O’Reilly mellett, nagyon jó az előadói stílusa, persze ez teljesen szubjektív, mivel olyan a srác mint egy terminátor: precíz, kimért és egyetlen mosoly sem jelent meg az arcán. Viszont mindenki figyelt rá. Előadása effektíve a hasonló címet viselő könyv összefoglalója
volt, nekem még szerencsére érthető (ebben az esetben a design abban az értelemben vett tervezés hogy hogyan kell kialakítani egy rendszer felépítését), de ahogy néztem a későbbi kommenteket a fórumon megkapta azt is hogy kicsit felületes volt az előadás,
nem mélyült el kellőképp a témában. Szerintem annyira nem is volt célja, sőt, ha kicsit összeesküvés elméletes tézist akarok felállítani akkor azt mondom hogy ez csak egy jó reklám, figyelemfelkeltése volt a könyvnek.
Ezt követte a Mobile to web and back: designing for people című session. Itt meg kell állnom egy szóra. A mobilok itt vannak. Nem kicsit, nagyon ott németben mindenki Nokia N95-el futkározott, aki nem az csak azért nem mert iPhone-ja van. Persze ehhez tudni kell azt is, hogy míg itthon cirka százezret kell leperkálni azért hogy elvihess haza egy N95-öt addig pl. Angliában (és Németben hasonlóképp) szinte utánad dobják ha veszel egy előfizetést. Szinte én szégyelltem magam hogy elővettem a fényképezőgépem és azzal mertem képeket csinálni, mert már mindenki a telefonnal fényképezett. Atyaég, gondoltam magamban egyszer kétszer…egy időben az volt a menő ha egy rendezvényen minél több digitgép lendült a magasba, most jön ugyan ez a hullám csak mobillal. Szóval attól még hogy nekünk csoró magyaroknak egyenlőre nem futja smart phone-ra attól pár száz kilométerre odébb nagyon is, és mért is ne maradjunk le mobile fejlesztésben is csak azért mert ide minden később ér. „Na nem”, szólalt meg az önérzetem, majd én megmutatom! persze tudom hogy annyira nem vagyunk mi sem lemaradva, hiszen van nekünk egy Symbelmine-unk és még gondolom jó pár mobilra fejlesztő csapat akiről nem tudok, de azt elhatároztam hogy ráfekszem a mobilra tervezésre, mert érdekes, kihívás 320*240-re designolni, meg mért ne én legyek az első csaj itthon aki ráfeszül az újdonságokra. Be kell valljam őszintén ez utóbbi indok hajt a legjobban. És nagyon remélem hogy nem fogja lerombolni ezen illúziómat senki sem egy olyan komenttel, melyben közli hogy erről az első helyről bizony már lemaradtam. Szóval csak így tovább bíztattam magam már ott is Visszatéve, a feljebb említett előadás bizony arról szólt, hogy hogyan is érdemes mobil designban gondolkodni, mért is ne lehetne 3d-ben alkotni menürendszereket, illetve amit eléggé hangsúlyozott az előadó srác az az, hogy amikor egy mobil alkalmazást tervezünk, akkor kiemelten fontos a célcsoport vizsgálata. Ezt nagyon látványosan szemléltette az amúgy egész előadásán átívelő gondolatmenettel, melyben két fiatal életét vette alapul: David, 14 éves londoni geek kölyök, bulikba jár, Myspace tag, ez az ő socail networkje; illetve Ibrahimmal, aki valahol Afrikában él halászatból, internetet sosem látott, minden hétvégén a piacon van, és itt képzelj magad elé egy képet egy ladikról, tele emberekkel ahogy úszik a vízen: na ez Ibrahim mobile social network-je. Mindkettőnek van mobilja, ilyen vagy olyan, de van- és ez az a pont, ahol összeér a két világ, találkoznak a párhuzamosok: mindkettőjüknek ugyan az a dolog képezheti a következő generációs social network-öt: ez pedig a telefonkönyv. Kimondva hangosan, vagy akár csak suttogva, de benne volt a levegőben a szó, hogy web 3.0. Ezek után meg sem lepődtem, hogy a haza jövetelemet követő héten kijött az Android, és a Google mobile fejlesztőknek kiírt verserényében első helyen szerepelt a social network a megadott témák között. Pont, pont, pont.
Ezt követte Mark Boulton Better Typography című előadása, ami összességében nem volt rossz, bár kicsit másról beszélt mint vártam. Pár szóban kitért általános tipo-s szabályokra, majd a grey wireframe tervezésről beszélt, aranymetszés alkalmázásáról, ezt követően pedig a grid alapú designról. Ahogy nézegettem az utóbbi időkben készült riportokat a srác nagyon tolja a grid alapú tervezést. Amúgy egy nagyon szimpatikus figura.
Az egy órától kezdődő keynotes-ok nagyon ott voltak. Először Tariq Krim és Dominik Grolimund-al volt interjú. Hát le a kalappal Tariq Krim előtt. Egyrészt baromi jó pasi(tudom ez nem épp hasznos információ de le kellett írnom), másrészt pedig nagyon szimpatikus volt az az őszinteség, ahogy elmesélte a Netvibes történetét. Nem szégyellte megosztani azt sem az emberrel hogy bizony volt idő mikor nem volt szinte semmi pénze sem, és kávézókban héderezett a laptopjával, onnét dolgozva és „lopva” az infrastruktúrát. Semmi fellengzés, semmi nagyzolás. Mindösze az a rózsaszín ing zavarta meg az összhatást amit viselt, remélem nem langyi a drága. Hozzáteszem a beszélgetés eléggé simán lement, és ezt jó pontként is lehet a szervezés számlájára írni, senki nem bakizott, mindenki tudta mit kell kérdeznie és mondania. A Photosynth-et bemutató részt alatt annyira nem figyeltem, épp leveleket olvastam, de egyszer kétszer felmorajlott a tömeg úgyhogy biztosan érdekes volt. Aztán jött Jesse James Garret akiről már ódákat zengetek a főnökeim meg a kolleganőm aki kint volt Amszterdamban az Adaptive Path-es workshopon. Vérprofi prezentáció és nagyon velős gondolatok. Számomra az ő egyik mondata volt az ami azóta is zeng a fülemben: „Beautiful, elegant soluton, what works.” Szóval hogy milyen is egy sikeres dolog. Gyönyörű, elegáns megoldás, ami működik. Hozta erre példának az iPod-ot, néhány Apple terméket, illetve a Microsoft Word-jét, mely egész idáig tele volt értelmetlenül elrendezett ikonokkal, de a 2007-es Office-t mint megoldást már bizony ő is ebbe a kategóriába sorolta. Mármint a szép megoldások közé. És hogy milyen egy ilyen weboldal? Szép design, elegáns kódolás (gondolom egyértelmű mindenki számára hogy ez a gyakorlatban nem a széthekkelt kódokat takarja), ami természetesen működőképes, a felhasználók elboldogulnak vele és pénzt termel. Folyt köv…
Néhány fotó:
Berlini beszámoló vol1.
Hogy milyen is volt Berlinben? hum…hum..hát nagyon jó! Majd egy hétig azt hallgattam a kollégáimtól, hogy mennyire fel vagyok pörögve és hogy mennyire jár a szám, úgyhogy rendesen feltöltött ez az egy hét. Maga az út is kellemes volt, de természetesen a konferencia is amit Tim O’Reilly-ék szerveztek. Azoknak, akik még nem vagy csak keveset hallottak róla: web 2.0 expo néven futott, és annyira jól sikerült májusban San Francisco-ban, hogy úgy döntöttek körbeviszik a világon, így elhozták Európába, ez volt a berlini, és a napokban ért véget a Tókió-i is. A konferencia alapvetően azt a témát járta körbe több szempontból, hogy hogyan kell egy mai, sikeres webkettes alkalmazást fejleszteni. Hozzáteszem, hogy webes alkalmazás alatt többen többfélét értenek, de amire ők gondoltak, az nagyon jól leírható a konferencián 5 leggyakrabban elhangzott szóval: Facebook, Twitter, Last.fm, social network, user generated contet. Tehát a Twitter nem csak egy weboldal, hanem egy olyan webes alkalmazás, aminek nem pusztán fejlesztői aspektusa van, hanem követ egy fajta üzleti modellt stb. Ami éppenséggel ugye nem újdonság, hiszen minden sikeres szolgáltatás így épül fel, csak általában a fejlesztői konferenciákon nem esik szó üzleti modellekről, marketingről ésatöbbi…
Néhány szó a helyről ahol volt a konf. Messe Berlin nevezetű konferencia központ, ami akkora mint innen a Balaton körülbelül (na jó, ez enyhe teátrális túlzás volt.) A hotel amiben megszálltam az északi bejárat közvetlen szomszédságában volt, a déli bejáratig, ahol a konf volt pedig 20 percet kellett gyalogolni. Mondjuk kedd reggel, szakadó esőben, viharos szembe széllben és cudar hidegben, félig törött esernyővel, vállamon laptoppal (mondjuk 4 kiló mindenestül), mancikában és magassarkúban, belőtt séróval eltipegni odáig felért egy fél napos versenyfutással Szibériában…aki kicsit közelebb jött hozzám az halhatta néha az elhaló „kurva életbe” szófordulatot a számszélén. Szóval írtó nagy hodály az egész Messe Berlin, három szintből (plusz mélygarázs) áll, rengeteg féle-forma előadó terem, és ami nekem kellemes meglepetés volt: lehetett bent az előterekben cigizni, nem kelett kint fagyoskodni a hidegben. Wifi is volt, egyrészt a helységnek magának van saját wifije amiért fizetni kell, de a konferencián részvevőknek volt külön ingyen wifi, ami azthiszem egészen laptop függő módon viselkedett. Olvastam hogy a kedves HVG-s kollegának a keynotes teremben szakadozott, nekem ott érdekes módon rendben volt, viszont pont abban a teremben nem ment, ahol asztalok voltak és le lehetett ülni ebédelni meg ismerkedni. Érdekes amúgy ez a wifi kérdés, mert kint németben teljesen természetesen hogy szinte mindehol van valami hotspot.
A hétfői napon workshopok voltak (délelőtt és délelőtt összesen 8, de ezek párhuzamosan, tehát optimális esetben az ember volt egyen délelőtt meg délután), majd kedden nyitott az expo és megkezdődtek az előadói session-ök 5 kategóriában: design & user experience, developement, fundamentals (ez amolyan úttörő újdonságokról szólt), marketing és strategy&business models. Általánosan elmondható, hogy a social web mint olyan nélkül élni már nem lehet, ezek az emberek mindehova social network-öt akarnak telepítnei, még otthonra is, hogy anyuci bejelölhesse apucit ismerősnek (vagy épp megszakítsa az ismeretséget a kosztpénz megérkezéséig*by Ádám* A hétfő reggeli workshop Stowe Boyd-é volt, a címe pedig Building Social Applications. A pasas valami hatalmas figura szerintem, nagyon laza, jó a stílusa. Bár úgy érzem sok újdonságot összeségében nem mondott, talán egy kulcsfontosságú dolgot, amit viszont én már hallottam sokat a főnökeimtől: egy social network kulcs a „Me first”, vagyis „Én” a „felhasználó” vagyok az univerzum középpontja. A workshop formát annyira nem sikerült tartani, bár ekkor még nem sejtettem hogy így is vele fogunk a legtöbbet workshop-ozni. Beszélt negyed órát a Dopplr-ről, majd az volt a kiscsoportos feladat, hogy találjuk ki mik a rendszer hibái, mivel lehetne ezt az oldalt, ez az alkalmazást felturbózni. Persze sunyi volt a drágám, mert nem mondta ki a kulcsmondatot, elkezdtünk agyalni mindeféle funkciókon, mikor odajött hozzánk és belehallgatott a beszélgetésünkbe teátrálisan ránk nézett és csak ennyit mondott: ok guys, it’s so nice, but what makes the money? Szóval hogy mi hozza majd a pénzt. Naná apám, te aztán jól nyomod: elmész mindeféle konferenciákra ahová összegyűlnek a legtehetségesebb arcok mindefelől, majd begyűjtesz 50 tippet hogy mi hozza a Dopplr-nek a pénzt … Kapunk jutalékot, ugye? Aztán ebéd, amin azthiszem mindenki bőven ledöbbent: papírtáskában két szendvics, egy alma meg egy Mars csoki…és reggeltől estig ott ember… meg is örültem szinte, hogy elhízni itt már nem fogok. Délután az egész konferencia legnagyobb csalódása: Kathy Sierra-Creating passionate users. Ahhoz képest hogy mielőtt indultam erről ugyebár írtam is hogy nagyon kíváncsi vagyok rá, nahát pont akkora csalódás volt. Biztosan velem van a probléma, de ezt nagyon sokan fergeteges előadásnak ítélték meg. Hát… a csaj arról beszélt két órát, hogy ha játékot akarunk fejleszteni akkor milyen technikák vannak arra hogy sikeres legyen (fenn kell tartani a játékos érdeklődését, meg kell lepni stb.), de ezek is véleményem szerint annyira evidenciák voltak hogy nagyon unalmas volt. Ilyeneket mondott, hogy „ha azt akarod, hogy emlékezzenek a termékedre, akkor tedd emlékezetessé”. Valóban? Eddig erre nem is gondoltam…Aztán két óra után kimondta ő is azt a dolgot, ami eddigre nekem már nagyon sokszor megfordult a fejemebn: mindez tök jó, de ha egy web 2-es konferencián vagyunk, akkor mindez hogyan alkamazható a weben? Háh, itt megörültem, végre mond majd valami érdekeset. Hát, őszintén szólva a legérdekesebb amit sikerült összehoznia, az a néhány posttal lejebb látható képen már demonstrálva van: „If you want them to RTFM, make better FM.” De mondom, lehet hogy én vagyok rosszul bekötve, vagy talán túl sokat vártam ettől a keynotes-tól, de ilyen, számomra közhelyesen hangzó dolgokat mondott, feladat semmi, mindössze néha kivetített egy screenshotot amire rá volt írva hogy otthon önszorgalomból minek nézzünk utánna. Szóval így telt el a hétfő nap.
A keddi nap, leszámítva a reggeli tortúrát míg elmásztam a déli bejárathoz nagyon jól indult: egy fiatal srác tartotta az „Interaciton design for fast-paced startups” című előadást. Egyrészt nagyon jó dolgokat mondott, másrészt kaptam egy kis önigazolást is, hogy jó úton jár a cégünk. Ez pedig az volt, hogy a srác hangsúlyozta, hogy szakítsunk időt arra, hogy mielőtt neki állunk megtervezni bármilyen oldalt, menjünk el a célcsoportunkhoz, töltsünk velük időt, beszélgessünk, mérjük fel az igényeiket, és ne magunknak tervezzünk oldalt/alkalmazást, hanem nekik. Illetve mutatott néhány dolgot, amit ő használ a tervezésnél: nem rajzolgat semmit fölöslegesen photoshoppal, hanem papírra sketchel, kivágja a menupontokat, összragasztgatja őket stb, szóval megtervezi papíron hogy milyen interakciók leszenek majd az oldalon, amit készíteni fog. Mind mind arról szólt, hogy hogyan könnyítsük meg a saját életünket, hogy spóroljunk időt és energiát. Az előadást követő szünetben összefutottam Raju Bitterrel, amire nagyon számítottam, aki olvasta egy márciusi postomat, az talán emlékszik rá, hogy mennyit áradoztam róla, tartott egy előadást itt Pesten a php webconfon amin én is részt vettem, és baromi szimpatikus volt. Illetve a főnökeim nagyon jóban vannak vele. Meg is beszéltünk délre egy találkát. De mindezt még megelőzte az egész konferencia legsikeresebb előadása, Tom Coates-Designing for a web of data. A srác a Yahoo-tól jött. Úh, ha van nagy showman, akkor ő az. Táncolt, nevetett, nevettet, folyamatosan fenntartotta az ember érdeklődését, nemegyszer abba hagyta a beszédet, mert a teremben akkora volt a röhögés. .És volt is kit szórakoztatnia, mert tele volt a terem, midnen szék foglalt volt, ültek az emerbek a földön, elől, hátul, a sorok között, mindehol. Az ő nevéhez fűződik a másik kép, amit lejjebb postoltam: „You can never have too much sweet sweet data”. Aztán leültünk ebédelni Rajuval, jó másfél órát beszélgettünk, mutatot rengeteg dolgot, egy nagyon kellemes ember, renkívül szimptikus volt számomra. Egytől keynotes volt. Tudni kell ehhez, hogy a belépők úgy néztek ki, hogy volt expo pass, amivel meg lehett nézni a kiálíltást illetve be lehett menni a keynotes-okra(értelemszerűen délben voltak a legtöbben, olyan 1000-1500 ember szerintem), illetve a conference pass pedig érvényes volt mindehova(ebből volt napi, illetve full conference pass). Az elejéről sajnos lemaradtam, így csak Kathy Sierrára sikerült odaérnem, aki lenyomta ugyan azt a meglepetésektől mentes előadást amit hétfőn a workshopon. A délután már kevésbé volt igazlmas, egy őrült egyetemi professzorra emlékeztető pasas próbálta megmondani a tuti e-commerce témában. Folyt köv soon…
Bréking: Firefox 3
Egy kis liveblogging:
15:00 az imént tartott egy rövid előadást a Firefox igazgatója, nagyon szimpatikus ember, demózta a Firefox 3-at, pár dolog amit megmutatott: clear type-olt szövegek, (Zaphira font használata esetén egészen látványos hatások), full page zooming (nem csak a szöveget nagyítja), és egy olyan funció,hogy ha beírod a böngészősorba pl. hogy “photo”, akkor a legördülő menüben azonnal felajálja a korábban meglátogatott fotós oldalakat, vagy amiekt tageltünk, bookmarkoltunk. Micsoda jóságok nagyon funny volt az előadása, felálította az embereket a teremben, a végén pedig szétdoblált néhány Mozilla polót a teremben mindeki legnagyobb örömére.
Pillanatképek
Két jópofa slide Berlinből, később írok majd egy összefoglalót.
Web2 Expo Berlin 0.
Holnap indulok, már várom, elég érdekesnek ígérkezik. A szervezők készítettek egy közösséget a CrowedVine-on. Fent van kb. mindeki aki számít, szinte az összes előadó. A Questar CEO-ja David Orban írt is egy commentet a profilomra: “Glad to see people from Budapest at Web2.0! :)” Kicsit olyan feelingem volt tőle mintha a legeldugodtabb Afrikai törzs egyetlen delegáltját üdvözölné egy civilizált világ fórumán. Remélem nem kell majd mindekinek azt ecsetelni akivel beszélek hogy hol is van a térképen Magyarország:)
A program a következő képp fog kinézni:
hétfőn workshopok vannak délelőtt és délután. Én a következőkre terveztem menni: “Building Social Applications”,Stowe Boyd fogja vezetni, azt mondták a pasasnak valami nagyon jó stílusa van. Aztán mikor néztem a programot már itt beleütköztem abba a problémáma ami szinte az össes napnál fenn állt: délután két workshop is van amit szívesen megnéznék:”What is Web 2.0: The Rules for Creating Successful Online Products in the 21st Century” illetve “Creating Passionate Users”. Ez útóbbi tűnik esélyesebbnek, egy kis részlet az össefoglalójából: “What do game designers, neurobiologists, and filmmakers know about creating passionate users? How can we take better advantage of how the brain works to reach our users at a deep emotional level that inspires their enthusiasm and participation?” Délután 5kor Tim O’Reilly köszöntője.
Kedden: “We Build Our Tools And The Shape Us: How Lifestreaming Is Shaping Web Culture”, ” Twice the Speed and Half the Cost: Interaction Design for Fast-paced Startups”, “Designing for a Web of Data”, ” Trends in E-Commerce”, ” An Overview of Badges and Widgets: The Fast Rise of Viral Web Parts”.
Szerda: ” Microformats: The Nanotechnology of the Semantic Web”, “Mobile to Web and Back: Designing for People”, “What Happens To Print as the Web Rises”, “Conversational Design”
Csütörtök: “New Europe: Open Market and Available Talent”-itt megállnék egy pillanatra a felsorolásban. Nekem ez az egyik legizgalmasabbnak tűnő előadás, persze a többi is mindmind az. Egyrészt mert Mr.Andrej Nabergoj, az előadó egy baromi jó pasi, másrészt mert azthiszem nagyon is aktuális kérdés ez nekünk. Konkrétan arról fog szólni az előadása, hogy milyen üzleti, technológiai, emberi erőforrási előnyei vannak az EU-hoz nem rég csatlakozott országoknak, köztük Magyarországnak. Nyilván nem abból a szempontból fontos ez nekünk, hogy átmenjünk Macedóniába céget alapítani, hanem a kiugrási lehetőség miatt a tehetségeseknek, akik tudnak élni az ide, vagy a közelbe települő nagyobb cégek adta munka lehetőségekkel. További csütörtöki programom: “Advertising 2.0″,”Choosing the final RIA path or Choosing the appropriate RIA Technology” - na ez meg a nap másik nagy favoritja.
Mindemelett az ebédszüneteket megelőzően és követően minden nap vannak hosszabb-rövidebb session-ök különböző témákban, ötletek tíz percben, és emelett párhuzamosan kiállítás is folyik majd.
Kedd estére be van ígérve egy party a 40 seconds nevű helyen a Potsdammer Platzon, amiről azt írták hogy 180°-os látképet nyújt Berlinről. Na erre kíváncsi leszek
Web 2.0 expo
Berlin vár és én nem hagyom cserben, ott leszek :D
vagyis itt: berlin.web2expo.com
-
RSS feliratkozás
-
Mi ez az oldal?
Jártam valahol, láttam valamit, megosztanám, elvenném, felhívnám rá a figyelmed. Valami és bármi designról, webről.
-
Állások a Munkák.org-ról